Egy újabb bukás!

Jó pár nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Április 21- én állásinterjún voltam a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen, ma kaptam meg az elbírálásukat, hogy sajnálattal közöljük, blabla-blabla.
Egy világ dőlt össze bennem, sajnos nincs elég hátszelem, nincs elég ismerősöm, vagy nem tudom mim, úgyhogy ez van. Pont ezekért a szarokért hoztam létre ezt a blogot. Mert élni akarok, de ez kurvára nem elég ahhoz, hogy tudjak is. Igaz van egy "zoknipárom" (mert ugye nem a férjem és csak a zokninak van párja:)), aki szeret- de mint női aggyal gondolkodó egyén, megkérdőjelezhető az, hogy valóban?hisz még meg sem kérte a kezemet! Persze sokak szerint ez nem számít, mások szerint meg igen- és legalább tudhatom, hogy kitől lesznek gyerekeim, ellenben azokkal akiknek még "zoknipárjuk" sincs. 
Mondom inkább azt, hogy tisztelem, mert mindig tartja bennem a lelket (kivéve mikor nem) és szeretem azért, aki, mert még 6 év után is ugyanúgy bizsergek mikor megcsókol. Ah, de nem kezdhetjük el az igazi közös életet, mert nincs állásom, emiatt nem lehet gyerekem és még sorolhatnám. Ja, és lenne gyermektelenségi adó a nőknek? Én nagyon szeretnék már gyereket, de hova?miből?- kérdi a "zoknipárom"- mert némiképp azért igaza van- és azon stresszeljem magam, hogy mit adjak neki enni, és mibe járjon az iskolába, mint anno az én anyám is. Igen, nem egy burzsuj családban nőttem fel, talán emiatt nincs is protekcióm sehova, aztán meg nehéz a "szegények gondolkodásából" kimászni, hogy "akkor mért nem szerzel magadnak" gondolatra válaszoljak annak, aki ezt olvassa. 
Az életkedvem is elment a mai napon- ó tudom, hogy erre az lenne a válasz, hogy fel a fejjel, minden rendben lesz, te is érsz annyit, mint más satöbbi, satöbbi, mert én is ezt mondanám másnak, ha nem én lennék a depresszió közelében- nem igazán megy az önértékelés, főleg, hogy kapom az ívet, hogy "jó, akkor ez nem sikerült, menjél el kulimunkázni, nem érdekel már, menjél el minimálbérért". Kérdem én, akkor mi a göcsörtösért kellett 7 évet a Műszaki Egyetemen dekkolnom, elmehettem volna már érettségi után is "kulimunkázni"! De nem? Az egyik állásbörzén a csávó azt mondta, hogy "hölgyem, ha ön a szocializmusban élt volna, biztosan jól keresett volna a műszaki diplomájával, de most a XXI. században kitörölheti vele, mert ma a közgáz diploma a gazdaság mozgató motorja, úgyhogy menjen el a BGF-re és szánjon rá még 2 évet az életéből"- na? miért érdemes élni?
Egy kis matek: 7 éves voltam mikor az általános iskolát elkezdtem, középiskolában nem mentem technikusira, és az egyetemen 7 év kellett, hogy végezzek (2010-ben), hány éves lehetek ma? Szal, "eléggé benne vagyok a korban", hogy az egyik munkaadót idézzem, mert hogy "biztos szeretne gyermeket a közeljövőben". 
Ezek után megkérdezném a mélyen tisztelt kormány tagokat- mert nem mindenről csak az Orbán Viktor tehet- hogy ugyan már mit tegyenek az ilyen helyzetben lévő emberek, vagy talán "aki szegény, haljon meg" elvet kell követni, amit egy képviselő úr mondott? 
Naivan azt hittem, hogy ha lesz egy jó diplomám, lesz egy jó állásom is. Tudom, hinni csak a templomban lehet. 
Várom kritizáló vagy épp egyetértő hozzászólásaitokat. Kíváncsi vagyok rátok, ha meleget adtok, ha hideget.
"Sok sikert kívánok a munkájában és az életében!"- hogy egy ma kapott visszautasítást közlő e-mail idézettel zárjam soraimat.