Minden lecserélhető? Nro.:2

Hol is hagytam abba:)? Ja, megvan, elválnak, mert a nő fiatal és még ki akarja élni magát, és ezt egy 40-es pasi mellett nem igen tudja kivitelezni, mert az már inkább otthon ülne és csevegne a világ dolgairól, minthogy minden nap hajnal 8-kor feküdjön le. No, meg a 3 gyerek közül 1 biztos Apával szeretne élni, ami nem olyan tetszetős egy fiatal csajnak, vagy inkább azt érezné, hogy Apa szeretetéért harcolni kell egy másikkal. Persze másképp szeretjük a gyermekünket, mint a párunkat, ehhez asszem nem kell nagy IQ-fájternek lenni:), de nem? Mindegy, nem ez a lényeg, hanem, hogy amit Apa tett Anyával, az visszaütött Apára, és őt is lecserélték, egy 20-as éveiben járó, kigyúrt, szexi- és nem kevés pénzzel rendelkező- pasira. Ilyenkor érzem azt, hogy Isten nem ver bottal :) Apa meg hajkurássza a kapuzárási pánikja miatt a fiatal picsákat, és azt hiszi, hogy még mindig olyan fess fiatal ember, mint 10 évvel ezelőtt. A mamám mindig azt mondta, hogy "sose hagyj el egy olyan valakit, aki szeret téged, egy másikért, mert az a másik is elhagy, majd egy olyanért, akit szeretni fog":)- aztán nem biztos, hogy az TE leszel. Az élet apró örömei...

Minden lecserélhető?

Azon gondolkodtam el a minap, hogy a világban, amiben most élünk tényleg mindent le lehet cserélni. Ha szakszóval akarok élni "piacorientált" világban élünk. Emlékszem, anyámnak 40 évig volt porszívója az a porszívó, amit a szocialista Oroszországból hozott anno. Igen, régen a hosszútávú megoldások érdekelték az embereket és nem a legújabb cuccok a piacon. Most mi van?- megveszel valami elektronikai cikket, ami direktben úgy van tervezve/gyártva, hogy 3 év múlva biztos, hogy hozzá kelljen nyúlni,- másképp nem lenne munkája a szervizesnek sem- vagy elromlik végleg és vehetsz egy másikat, hogy növeld a nem magyar gazdaságot. A párkapcsolatokkal is ez a helyzet, mert régen a házasságok életre szóltak, ma meg a nők mindent megtesznek azért, hogy minél fiatalosabbak legyenek, hogy nehogy lecseréljék őket szaros alsógatya módjára. Mert az emberek is lecserélhetők- és nem csak a munkaerőpiacon- be kell, hogy lássuk. A legjobb példa erre, amikor kvázi fiatalon házasodnak a felek, a nő szül mondjuk 3 kölköt, a férj gürcöl a munkahelyén. Telnek az évek, és a férfiban- mert sajnos nem a nőben?- felsejlik, hogy Anya már öregecske, én meg még erőm teljében vagyok, szűkebbre cserélném a megszokott, már háromszor kiszakadt, kopott kis kabátkámat. Oh, és talál is egyet az újonnan alkalmazott kis recepciós kisasszonynál. Elválik, elveszi a nála 14 évvel fiatalabb kis fruskát- persze a boldogságtól mámoros kis új életébe nem fér bele más csak a kis csaj és a szex éjjel- nappal- szal elhanyagolja a gyerekeit és már tudjuk, hogy honnan kerülnek elő a drogos iskolakerülő, suhancok? Persze a 14 év korkülönbség azért meghozza a maga böjtjét:) és még egy évtizedet sem húznak le egymás mellett, elválnak. Ah, de nem azért... majd később folytatom a gondolatmenetet, állásinterjúra kell mennem:) most 14órakkor szóltak, hogy ugyan 16 órára be tudna- e jönni MA:)

A magyarosan, bográcsban elkészített borscs leves titkai

Édes egyetlen "zoknipárom" munkahelyén készítettem el bográcsban a méltán híres orosz leveskölönlegességet, persze magyarosan, mert a magyar embernek kicsit bizarr, ha a leves rózsaszínűen kacsint vissza rá a tányérból, és nem a megszokott magyar levesek színét produkálja. Na lássuk mit is kell beletenni :), hogy pirosas, magyar szemnek való ínyencséget kapjunk.

Hozzávalók (nagy bográcsba):
- libazsír v. kacsazsír, hogy ellepje a hagymánkat
-5 fej hagyma
-4 1/2 v. 5 kg marhahusi, tőlem megszokottan full cafrangosítva és apróra vágva, hogy hamarabb megfőjön
-2db pörkölt kocka
-2 nagyobb fej cékla
-1 kisebb fej káposzta
-3-4db burgonya
-3-4db nagyobb sárgarépa
-1-2db nagyobb petrezselyemgyökér
-1 fej fokhagyma
-3-4db leveskocka
-1 csokor petrezselyemzöld
-1 csokor kapor
-2 evőkanál ecet
-só
-bors
-2 evőkanál cukor
-tejföl

Elkészítés:
A még hideg bográcsba beletesszük a felaprított hagymácskákat a zsírral és így együtt felrakjuk a tűz felé, aminek inkább parázsnak kell lennie mint lobogó, lánglovagoknak való. Üvegesre dinszteljük a hagymát, ezután rátesszük a hájától, inától és mindenféle szörnyűségektől megszabadított és apróra vágott marhahúst. A husit megpirítjuk, hogy egy kis kéreg képződjön rajta, majd felöntjük vízzel, úgy, hogy ellepje a húsunkat egy mutatóujjnyi vastagon és ekkor tesszük bele a fokhagymát is. Nem sózunk, mert a só a rostokat megkeményíti és lassan fog megfőni. Mikor már rotyogott egy párat- kicsit elfőtte a levét- beletesszük a pörköltkockákat és addig nem teszünk bele semmit, míg a husi nem főtt meg, persze fedőt azért használjunk,hogy ne főjön el az összes víz alóla. Ha itt járunk- ami beletelhet 2-3 órába is- jöhet bele víz (mert ugye leves lesz) majd a bors, a leveskockák, ízlés szerint só, lereszelt káposzta, a kockára vágott répák. Ha ezek félig megpuhultak, mehet bele a kockázott burgonya. Ha a burgonya is megfőtt akkor a lereszelt céklák landolhatnak a levesbe, rögtön hozzáadva az ecetet és a cukrot. Egyet rottyan még, hogy a cékla is megpuhuljon kissé és ugyan ebben a fázisban hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldjét és kaprot. Meg kell kóstolni, hogy minden rendben van e, elég sós, elég savanyú és elég édes is egyben, hogy lehessen még korrigálni. A színe pedig sötét ciklámen és a vörös árnyalatában tündököl. Ha minden fasza, akkor már lehet tálalni hideg tejföllel és egy karéj kenyérkével. Egyszóval úgy készül, mint a gulyás, de mégse az :). Egytálétel, szal nem kell másodikféle, csak desszert.
Jó étvágyat hozzá!

Egy újabb bukás!

Jó pár nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Április 21- én állásinterjún voltam a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen, ma kaptam meg az elbírálásukat, hogy sajnálattal közöljük, blabla-blabla.
Egy világ dőlt össze bennem, sajnos nincs elég hátszelem, nincs elég ismerősöm, vagy nem tudom mim, úgyhogy ez van. Pont ezekért a szarokért hoztam létre ezt a blogot. Mert élni akarok, de ez kurvára nem elég ahhoz, hogy tudjak is. Igaz van egy "zoknipárom" (mert ugye nem a férjem és csak a zokninak van párja:)), aki szeret- de mint női aggyal gondolkodó egyén, megkérdőjelezhető az, hogy valóban?hisz még meg sem kérte a kezemet! Persze sokak szerint ez nem számít, mások szerint meg igen- és legalább tudhatom, hogy kitől lesznek gyerekeim, ellenben azokkal akiknek még "zoknipárjuk" sincs. 
Mondom inkább azt, hogy tisztelem, mert mindig tartja bennem a lelket (kivéve mikor nem) és szeretem azért, aki, mert még 6 év után is ugyanúgy bizsergek mikor megcsókol. Ah, de nem kezdhetjük el az igazi közös életet, mert nincs állásom, emiatt nem lehet gyerekem és még sorolhatnám. Ja, és lenne gyermektelenségi adó a nőknek? Én nagyon szeretnék már gyereket, de hova?miből?- kérdi a "zoknipárom"- mert némiképp azért igaza van- és azon stresszeljem magam, hogy mit adjak neki enni, és mibe járjon az iskolába, mint anno az én anyám is. Igen, nem egy burzsuj családban nőttem fel, talán emiatt nincs is protekcióm sehova, aztán meg nehéz a "szegények gondolkodásából" kimászni, hogy "akkor mért nem szerzel magadnak" gondolatra válaszoljak annak, aki ezt olvassa. 
Az életkedvem is elment a mai napon- ó tudom, hogy erre az lenne a válasz, hogy fel a fejjel, minden rendben lesz, te is érsz annyit, mint más satöbbi, satöbbi, mert én is ezt mondanám másnak, ha nem én lennék a depresszió közelében- nem igazán megy az önértékelés, főleg, hogy kapom az ívet, hogy "jó, akkor ez nem sikerült, menjél el kulimunkázni, nem érdekel már, menjél el minimálbérért". Kérdem én, akkor mi a göcsörtösért kellett 7 évet a Műszaki Egyetemen dekkolnom, elmehettem volna már érettségi után is "kulimunkázni"! De nem? Az egyik állásbörzén a csávó azt mondta, hogy "hölgyem, ha ön a szocializmusban élt volna, biztosan jól keresett volna a műszaki diplomájával, de most a XXI. században kitörölheti vele, mert ma a közgáz diploma a gazdaság mozgató motorja, úgyhogy menjen el a BGF-re és szánjon rá még 2 évet az életéből"- na? miért érdemes élni?
Egy kis matek: 7 éves voltam mikor az általános iskolát elkezdtem, középiskolában nem mentem technikusira, és az egyetemen 7 év kellett, hogy végezzek (2010-ben), hány éves lehetek ma? Szal, "eléggé benne vagyok a korban", hogy az egyik munkaadót idézzem, mert hogy "biztos szeretne gyermeket a közeljövőben". 
Ezek után megkérdezném a mélyen tisztelt kormány tagokat- mert nem mindenről csak az Orbán Viktor tehet- hogy ugyan már mit tegyenek az ilyen helyzetben lévő emberek, vagy talán "aki szegény, haljon meg" elvet kell követni, amit egy képviselő úr mondott? 
Naivan azt hittem, hogy ha lesz egy jó diplomám, lesz egy jó állásom is. Tudom, hinni csak a templomban lehet. 
Várom kritizáló vagy épp egyetértő hozzászólásaitokat. Kíváncsi vagyok rátok, ha meleget adtok, ha hideget.
"Sok sikert kívánok a munkájában és az életében!"- hogy egy ma kapott visszautasítást közlő e-mail idézettel zárjam soraimat.